Konkrét építészeti modern illetve azokat megkérdőjelező posztmodern elvek.

Az építészek ellentétben pl. a festőkkel nagyon sokszor tollat ragadtak és irtak alkotásaikról , azok társadalmi céljairól. Ennek talán az a magyarázata, hogy az épitészet ellentétben a festészettel, mindig társadalmi hasznossággal is kellett rendelkezzen.

Philip Johnson. Wiley House, New Canaan, Connecticut, 1953
Philip Johnson. Glass House. New Canaan, Connecticut, 1949

A kevesebb több - helyett - a kevesebb unalmas

Robert Venturi Összettetség és ellentmondás az építészetben (Complexity and Contradiction in Architecture, 1966) könyvében a modern építészet túlzó egyszerűsítésével szemben az összettettséget hiányolja. Mies van der Rohe: less is more (a kevesebb több) krédójára Venturi a less is bore-ral (a kevesebb unalmasabb) válaszol.

Philip Johnson két épületét hozza fel példának, mint egszerűsítő célú építészet két változatát. A felső képen a Wiley House - ellentétben az alsó Glass House házzal - nem az egyszerűség eleganciáját, csak a túlzó, otromba egyszerűséget valósítja meg. És jobbik eset csak keveseknek sikerül. A kevesebb forma kevesebb tapasztalás, többnyire szegényes.

De Philip Johnson is megnyilatkozott, és idézzük akkor őt is: "Nekem mint építésznek, a KEVESEBB sokkal összetettebb mint a TÖBB, amely viszont EGYSZERŰEN komplikáltabb." Pro és kontra, kinek van igaza ?

Philip Johnson élete és munkássága maga volt az ellentmondás. Filozófiát tanult a Harvardon, de mássága miatt európai tanulmányútba menekül, itt a Bauhaus mestereit ismeri meg, Mies van der Rohe lesz a pártfogója, tanácsadója. Amerikába visszatérve csakhamar ismertté válik, 1930 ban a Modern Művészet Múzeuma Épitészeti részlegének igazgatója lesz, de viselkedésben megmarad provokativnak. Az évtized végén náci tipusú pártot alapit a német gazdasági sikereken felbuzdulva.

A Glass House a modern épitészet csúcsa, saját házaként épiti fel 1949-ben, benne él az erdő közepén. Ha a XX század közepén Johnson épületei a modernség mintaképei voltak, század második felében Venturival együtt a posztmodern építészet képviselőjévé vált. Erre példa a már fent látott AT&T-rózsaszinű épülete, 1978-ból. A század végén a dekonstruktivista épitészet stilusában alkot, ezzel szinte minden "izmust" végigjárva, hosszú élete során. 2005-ben a Glass House-ban éri utol a halál 99 éves korában.

A forma követi a funkciót

A forma követi a funkciót - diktum (szólás) átértelmezése

A modern épitészetnek ezt a jelmondatát más-más korban másképp értelmezték. A kifejezés annyira ismert, hogy sokan gondolkodás nélkül elfogadják, söt ha kell meg is tudják indokolni a helyességét.

Honnan erednek a felhökarcolók formái? +DIA    Száz évvel ezelőtt és most. Itt megvizsgáljuk...

Az első épitész, aki ezt a jelmondatot meghirdette Louis Sullivan (a modernizmus atyjának is nevezik, a felhőkarcoló-épitészet első nemzedékének vezetője), "A magas irodaépület művészi szempontból" művében, 1896-ban:

Ez egy mindent átható törvény, ami vonatkozik
  • mindenre, ami szerves és szervetlen,
  • minden fizikai és metafizikai dologra,
  • legyen az emberi vagy emberfeletti,
  • az ész, a szív, a lélek minden igaz megnyilvánulására
amiben az élet megjelenik, mindben a forma mindig követi a funkciót. Ez a törvény.

Jóindulattal elfogadható mindez. Az épitész a rendeltetés, a funkció gondos elemzése után, szerkezet követelményeinek, az épület anyaga tulajdonságainak figyelembevételével a megfelelő formát alakítja ki.

A valóságban ez azonban nem pont igy van. Való igaz, hogy a repülőtér épülete más mint egy irodaházé, ami pedig más mint egy nagy üzletházé. Ezek a formák a XX sz. vivmányai, a megfelelő funkcióhoz jól igazodva, de hogyan lehet mégis annyira eltérő két egymás melletti irodaház, két közeli üzletház ? A forma mégsem a a funkció függvénye ? A természetben igaz-e a fenti jelmondat, mint ahogy Sullivan állitja ? (Emlitsük itt meg, Darwin hasonlókat kérdezett, miért más és más a pintyek csőre fajonként ?)

A természetben nincs tervező, az élőlények formája másképp alakul ki. Egy változás egy véletlen formában jelenik meg először génmutáció hatására, a természetes kiválasztódás során pedig az marad meg, ami jobban működik, és főleg ami nagyobb mértékben szaporodik tovább. Ez a mechanizmus oda vezet, amint látható a természetben, hogy szinte végtelen sokféle forma tud müködni, mitöbb egymást feltételezik, egymást táplálják.

Mindez az épitészeti tervezés során is hasonló. A tervező az alapfunkciót figyelembevéve nem az egyetlen lehetséges formáig jut el. Több formát tervez, ezeket vizsgálja, módositja. Sokszor az idő dönti el, melyik forma terjed el, másolják majd le többen a továbbiakban. Ha - a forma követi a funkciót - igaz lenne, akkor a forma automatikusan levezethető lenne az előfeltételekből, akár egy csillagászati esemény az égi mechanika törvényeiből. A mechanikus tudományok korából származó optimizmus az épületet géppel azonositja, amikor a formát egyértelmüen kiszámithatónak gondolja. Márpedig egy funkció több, eltérő formában is kivitelezhető. Mindez annyira közismert a tervezők körében, hogy már nem is kell tovább érvelnünk.

Anyagból eredő forma

A modern felfogás szerint a funkció és a belső szerkezet után a felhasznált anyagokból kell kialakuljon a homlokzat és a belső felületek szépsége, és ha lehet egyértelmüen. A modern épitészet többnyire egy anyaghoz egy formát, az optimális formát rendelné hozzá. A vakolaton ne legyenek indavonalak stukkói, a beton nem mutasson olyan formát mint a fa, a vas sem olyat mint az üveg. De ami a legfontosabb az ornamens bűn, a kidiszités a bűnözéssel egyenértékü.





Provokativ mondat volt, de Adolf Loos a modern építészet klasszikusa, az Ornamens és bűnözés irásában még erőteljesebben fogalmaz:

A következő felismerésre jutottam, s ajándékoztam meg vele a világot: a kultúra fejlődése egyet jelent az ornamens eltávolitásával a használati tárgyakról. Azt hittem, e felismeréssel örömet szerzek a világnak, de nem kaptam köszönetet érte. [...]

Mi már magunk mögött hagytuk az ornamenst, kiküzdöttük magunknak az ornamensnélküliséget. Közel az idő, a teljesség vár reánk. Nemsokára a városok utcái fehér falakként ragyognak majd! Mint Cion, a szent város, az ég fővárosa. Ez lesz a beteljesedés.

A diszités elfecsérelt munkaerő, s ennek folytán elfecsérelt egészség. Igy volt ez mindig. Ma azonban elfecsérelt anyagot is jelent, s a kettő együtt elfecsérelt tőkét..

Szövegforrás: Adolf Loos, Ornamens és nevelés, Kerékgyártó Béla forditásában, Terc kiadó, 2004.

1908-ban profétikus programnak bizonyult mindez, az ornamens mentes épitészet meghóditotta szinte az egész XX századot. Emlitsük meg, hogy Loos a belső épitészet területén nem szükölködött a formákban, drága anyagokat, mahagónit, márványt, sőt, aranyozott mozaikot használt az épületeiben, igaz úgy mutatva ezek szépségét, hogy a rátett diszitést sosem alkalmazta, tehát irásaival, elveivel összhangban.

A fent mellékelt Loos házaknál figyeljük még meg, ahogy a különböző szintü tereket merészen alkalmazza, egymásba olvasztva. A tetőn teraszokat alalkitott ki, a belsőkben több térrész van eggyütt, ugymond szinpadias hatást keltve. Amikor már a modern épitészet viszont már erőre kapott, vagyis általánosan elfogadott lett és az új elveket sorozatgyártásban kezdték alkalmazni, a belső már ugyanolyan szegényesen született meg, mint a külső. Hogy ez elvi okokból, vagy a költség megtakarításból történt inkább, nehéz eldönteni. Tehetősebb megrendelő is hajlott a minimalizmusra.

A posztmodern nem köti magát ezekhez az elvekhez. Nem zárja ki a diszitő elemeket, ugyanazon anyagok más-más formában való megjelenitését, vagy különböző anyagok hasonló formában történő bemutatását. Annál is inkább, mert az épület miért ne lehetne több funkciós, formája is lehet összetett, vagy akár hangsúlyozhat egy olyan mellék funkciót, ami már csak hagyományos vagy hatalmi vagy akár szimbólikus okokból indokolható. A itt mellékelt képek francia, angol, svéd posztmodern házakat mutatnak be.

A korai Wittgenstein és a késői Wittgenstein,
a modern és a posztmodern

Ludvig Wittgenstein (1889-1951) a XX. századi filozófia nagy alakja. Kezdeti gondolkodását a matematikai formális logika határozta meg, annak fejlődése és sikerei, főleg barátai, Bertrand Russel valamint Alfred Whitehead monumentális műve, a Matematika alapjai (1913), amelyben a szerzőpáros logikai alapokra helyezte a matematikát .

Wittgenstein a megismerést, a nyelvet elemzi és helyezné tisztán logikai alapokra, elképzelve, hogyan lehetne egy ilyen nyelvhasználattal precizen leirni a tényeket. Ez az első u.n. nyelvi fordulat a filozófiában. Hogy a formális logikának óriási szerepe lett többek közt a programozási nyelvekben, és ezzel mai számitógépes civilizációnk szaknyelvi alapja lett, nem kell hangsúlyozni.

Második korszakában ellenben Wittgenstein erős kritikusa saját korai gondolkodásának, rájön, hogy a beszélt nyelvet viszont már nem lehet definiciók közé szoritani. Ugyanaz a kijelentés más-mást jelenthet a használat más-más körülményei közt. Ezzel a második nelvi fordulattal a XX sz. második felének gondokodóit befolyásolta, felfrissitve a linkvisztika tudományát is...

Azok között a jogok közt, amelyekről a legutóbbi időkben beszéltek, egyről megfeledkeztek, pedig ennek bizonyitása minenkinek érdeke: az önmagunknak való ellentmondás jogáról.

Charles Baudelaire, levél Philoxene Royer-hez

A két eltérő korszaka közt, Wittgenstein, nővére kérésére házat tervezett Bécs akkori külvárosában. Ez, vagyis a Stonborough Ház látható itt ilusztrációként. A tervezés és a kivitelezés 1926-28 közé esett, vagyis a szigorúan racionális, preciz nyelv ideáljának filozófiai korszaka, illetve tapasztalatilag szabadabb és többértelmüséget elismerő korszaka közt. Mi ennek a két korszaknak az alapvetése, kapcsolódik-e ez a modern elvű ház a filozófiai eszméihez vagy sem ?

Korai korszakának legjelentősebb könyve a Logikai-filozófiai értekezés (1919). Ebben azt sugallja, hogy a filozófia mint a tudományok csupán egyszerü szolgálólányának a feladata a tudományok nyelvének elemzése. Továbbá képesek kell lennünk egy olyan logikai alapokra helyezett nyelvet kidolgozni, ami egyértelmüen tükrözi a való világot. Az alkalmazott logika szerepe igen fontos, szerinte ez egy tapasztalattól független eszményien tökéletes logika kell legyen. E könyv erőteljes hatását főleg az u.n. Bécsi kör tagjaira gyakorolta, akik úgy vélték az igazi tudományok - vagyis az exakt természettudományok - módszereit követve a többi tudományt is át kell alakitani.

4.115. Mindazt, amit egyáltalán gondolni lehet, világosan lehet gondolni. Mindazt, amit ki lehet fejezni, világosan lehet kifejezni.
6.5. A rejtély nem létezik. Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni azt.
7. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell

A világos, egyszerű és pontos megfogalmazás, minden felesleges plussz eltávolitása nemcsak a preciz nyelvnek, de e háznak is jellemzője. Minden kis részlet pontos megtervezésével, lásd pl. a kilincset, Wittgenstein a házbelsőt is megtervezte a homlokzathoz hasonlóan. Viszont ami igy létrejött, a pontos szabályokkal meg nem fogható arányok, a épületrészek egymáshoz való harmonikus viszonya az, amit az emberi intuició ad hozzá a tervezés során. És amit a szemlélő is megérez, de nem annyira tud megfogalmazni. Ez adja a meg stilust, amiről nem lehet beszélni és amiről hallgatni kell.

Wittgenstein valószinüleg az effektiv tervezői munka és a kivitelezés során felismerte, hogy a gyakorlati fázisnak fontos szerepe van, több születik annál, mint amennyit elözetes szabályokkal, rendelkezésekkel leirni lehetne. Ami a munka, a használat közben alakul ki, azt kevésbé lehet és nem is érdemes formalizálni, szabályokba szoritani.

Az 1953-ban megjelent művének cime Filozófiai vizsgálódások. Ebben fogalmazza meg, hogy vannak ugyan nyelvi szabályok, akár egy sportjáték szabályai, de a nyelv használat közben lesz élővé, értelmét csak használat közben teljesiti ki. +TEXT   Szinte úgy ahogy egy meccs lefolyása is más-más lehet, jóllehet ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák. Igy kapcsolja össze Wittgenstein a nyelvet és a játékot, amikor nyelvjátékokról beszél. Emlitsük meg, hogy a Filozófiai vizsgálódások, csak megjelenése után jóval, a 60-as évektől kezdve, a posztmodern korban lett a filozófiai gondolkodásban széleskörüen ismert és elismert.

A XX századi filozófia két nagy irányzata, a formális logika felé fordulás, valamint a beszélt nyelv jellegzetességeinek újszerű elemzése jelentkezik Wittgenstein műveiben, mindkét munka magyar forditásban is megjelent.

 


























 


szoveg