A metanarrativák - a történelmi korok nagy elbeszéléseinek, ideológiáinak - posztmodern kritikája.

Kellenek-e a vezető eszmék ?

A metanarrativa vagy másképp a nagy elbeszélés a posztmodern filozófia alapfogalma. Ez egy korszak elmélete, ideologiája ami egyetemesség jelleggel magyaráz meg történelmi, társadalmi, tudományos jelenségeket, ezzel igazolja is egyuttal létezésének, működésének módját, helyességét.

Ezek az elméletek, a magyarázat birtokában - többnyire hatalmi segitséggel - jogosultságot nyertek arra, hogy irányelveket is megállapítsanak a társadalom működtetésére nézve. Jóllehet, a történelmi korokban többnyire elfogadták ezeket, a posztmodernizmus szerint mára elvesztették érvényüket, s valamennyiüket gyanakvással kell figyelnünk.

Mutatván a felvilágosodás útját, National Gallery of Art, Washington D.C.

Jean-François Lyotard, A posztmodern állapot cimű tanulmányából egy rövid kivonat :

A tudomány mindig is ellentétben állt a narrativákkal, pl. a világ mitológiai magyarázatával. A tudomány mércéjével megitélve, a többségük nem másnak bizonyult mint mesének. De ugyanakkor ilyen nagy narrativának minősithetjük a tudományba vetett hitet is, az embernek az ésszerűség általi lehetséges felszabaditását.

Az az állitás, hogy egy kijelentés során az üzenetet vevő személy és az üzenet leadója teljes konszenzusba kerülnek az elme racionalitása révén, nem más mint egy optimista feltételezés, ami a Felvilágosodás során keletkezett, azt állitván, hogy ezáltal képes az emberiség felemelésére úgy erkölcsi, mint politikai sikon.

+KÉP   A tudományos akadémiák a legmegbecsültebb intézmények voltak, második illusztrációként egy XVII sz. metszet is bemutatja.

Ahogy a fentiekből is látható, Lyotard szerint a haladás felvilágosodáskori igérete egy nem bizonyitott, előiró jellegü narrativán alapszik, igy tehát megkérdőjelezendő. Végül e metanarrativa elavulttá válása, a megfelelő metafizikus filozófia válságát hozta maga után és természetesen annak az intézménynek a hiteltelenségét is amely e narrativára hivatkozott - mondja a tanulmány.

Lyotard, tehát a különböző korszakokban, az önmagunk igazolására kitalált - egységes és egységesitő jellegű - nagy elméletek, a metanarrativák összeomlását állitja. Helyettük a visszaélésektől gyakorlatilag mentes, kisebb narrativákat támogatta és az egyedi emberi kreativitást látta üdvözlendőnek.

Most 30 évvel a Lyotard tanulmány, ez már nem újdonság, az emberek többsége érezte a szocializmus alatt, a felvilágositó gyüléseken hangoztatott, tanitott ideológiák sántitó voltát, divatos is volt nem hinni bennük, de csak kevesen mondták akkor ezt ki, a kevesek közé tartozott több irónk mint Esterházy Péter a magyar posztmodern irodalom jelentős alakja.

1917-ben Rudolf Pannwitz már használta a posztmodern szót, eszméinek eredete láthatóan Nietzsche-nek, a modernségről, a dekadenciáról szoló elemzéseiben van. A modern ember után nála is a post-human ember jön. De Pannwitz ehhez itt pluszban nacionalista és mitikus elemeket is hozzáfűz, s a XX ban mint ismert, az ember feletti ember eszméje más irányt vett, a német birodalmi törekvések során...

Mint sok másban is, Friedrich Nietzsche a XX század gondolkodásának meghatározója, a posztmodernnek is nagyhatású profétája volt. A műveiben leirt jövő embere, az életigenlő, a nevető emberfölötti ember félresöpör nemsokára minden egyetemességre igényt formáló elméletet. Mintha a Lyotard által leirt metanarrativákról irna, az Igy szólott Zarathustra, látnoki stílusban irt művében:

"Gonosznak mondom mind és emberellenesnek: az Egység a Teljesség és a Mozdulatlanság és Telitettség és Múlhatatlanság efféle tanitásait (...)

Egykor istent emlegették, pásztázván messzi tengereket; ámde én arra tanitlak benneteket immár, hogy igy szóljon szavatok: az embert felülmuló ember.(...)

Az embert felülmuló ember a földnek az értelme. Mondja hát akaratotok: az embert felülmuló ember legyen értelme a földnek ! Kérve kérlek, testvéreim, maradjatok hűek a földhöz, és ne higgyetek azoknak, akik földöntúli reménységgel kecsegtetnek benneteket ! Méregkeverők azok, akár tudják, akár nem."

+KÉP   Figyeljük meg, a mennyországi boldogságot kis iróniával mutatja be ez a berni dombormű a XV század végén.

+ANIMÁCIÓ   Arcról arcra - az boldog üdvözültek

+ANIMÁCIÓ   És akik nem üdvözülhetnek - XV sz. eleje.

A szocialista rendszerek 1989-es bukása után, mindenki egyetért, hogy a marxizmus (ha Marx tanai nem is) egy tipikus metanarrativa. George Orwell már a XX század közepén, maró gúnnyal irja le a szovjet rendszert az "Állatfarm" szatirikus regényében és figyelmeztet a hatalom és a propaganda veszélyeire.
+TEXT   Itt a valóság (az 1950-es évekből)
A regény elmeséli, hogyan lázadtak fel egy gazdaság állatai, és álmuk hogyan veszett el, a hatalom és a meggyőzés eszközei révén. Ime, az álmuk:

Előbb-utóbb elsöpörjük
Az Embert, a zsarnokot,
S dús mezőink nem tapossák
Emberek, csak állatok

Az orrunkban nem lesz gyűrű,
Hátunkon nem lesz nyereg,
Nem mar zabla és sarkantyú,
S nem vernek az emberek

Gazdag lesz majd minden állat,
A lóhere, árpa, zab,
Széna, búza mind miénk lesz,
Ha eljön majd az a nap

Fényesek lesznek mezőink,
Tisztábbak patakok,
Lágyabb lesz még a szellő is,
Ha majd nem leszünk rabok.

E nagy napért küzdjünk, pulykák,
Lovak, ludak, tehenek,
Bár magunk a szabadságot
Meg sem érjük, meglehet

A gazdát megölik, meghozzák az új elveket, majd munkálkodni kezdenek. Nemsokára kiderül, az agymunkások egyenlőbbek az egyenlőknél.

+ANIMÁCIÓ   Az elvek megváltoznak

+KÉP   És itt az eredeti plakát látható...

Jackson Pollock a "32 Szám" festmény készitése közben. Rudolph Burckhardt felvétele 1950-ből.

Ha a marxizmus megbukott, az még nem jelenti, hogy minden metanarratíva bukásra van itélve. Úgy tünik, az emberek igényelnek egy bizonyos pozitív jővőképet, ezt a legtöbb ideológia tartalmazta is, persze a boldog jővő még azóta sem jött el a többség részére, de a vita még tart a filozófusok közt, a helyi és a totalitárius, kis és a nagy narrativák szükségességéről.

A művészet területére áttérve, a közönség abban többnyire u.n. mondanivalót is keres. Valóban a fizikai kép, az ábrázolt téma kevés az alkotáshoz, sugallnia kell ezeken túl is, és ha lehet fennséges eszméket. Az néző az absztrakt képek esetén is keresné a gondolatot, akkor is, ha semmit nem lát ami valamire is hasonlítana. Márpedig a XX század festészetének több irányzata hirdette ugymond az irodalmiság mellőzését, vagyis a tiszta vizualítást. Nincs plusz mondanivaló - mondták. Csak azt kapod amit látsz.

A posztmodern azt állítja narratíva, plusz gondolatíság mindig van a művészeti alkotások mögött, az absztrakt művek mellé is passzol egy elmélet, sőt épp ott az nagyon is fontos. Tom Wolfe hatásosan írja le, hogyan esett meg vele ez a felismerés (Tom Wolfe, Festett Malaszt, ):

"Évekig számtalan mással együtt álldigálltam ezer, kétezer vagy Isten a megmondhatója, hány ezer Pollock, de Kooning, Newman, Noland, Rothko, Rauschenberg, Judd, Johns, Olitski, Louis, Still, Franz Kline, Frankenhaler, Kelly és Frank Stella előtt, hol kancsalítva hol kocsányon lógó szemmel, hol hátrálva hol a műbe belemászva, de várva-várván örökké… hogy majd beugrik az a Valami, amit a látvány jutalmának nevezhetnénk (ennyi fáradozásért)… hiszen mondja mindenki (tout le monde), hogy tessék csak jól megnézni… azért vártam én is, hogy majd egyszer megindul valami ezekről a mindétig habfehér falakra függesztett festményekről az optikai felvevőkém iránt, sugárzón. Azaz évekig abban a hitben éltem, hogy – a művészet mezején, ha sehol másutt – akkor hiszem, ha látom. Micsoda rövidlátás! Most végre, 1974. április 28-án megnyíltak szemeim. Nem „akkor hiszem, ha látom”, te pupák, hanem „akkor látom, ha hiszem”! A Modern Művészet irodalmivá lett mindenestül. Festmények és egyéb alkotások csupán a szöveget szemléltetik. A szemem is belekáprázott e fényes megnyilatkozásba."


Krisztus és Antikrisztus, Lucas Cranach 1521
Antikrisztus beszéde és tettei, Luca Signorelli 1499
Nem volt megbánás, Francisco de Goya
Az ördög lázzadása, DOOM 3 számitógépes játék
A kapitalista, orosz plakát
Szt. Mihály legyőzi az ördögöt, Veronese, Bonifacio, 1530
Szocialista plakát, 1919

Az ellen képét mutasd meg...

Van a metanarrativáknak egy sötét eleme, amiről szót kell ejtenünk. Akik nekünk megmutatják a helyes utat, többnyire az utbanálló erőket is megjelölik. +KÉP  A bukott angyalokat, akiket pusztitani kell

Szovjet foradadalmi plakátok (1917) +DIA   Minden kalapácsütés csapás az imperializmusra...

Igen, az ELLENSÉGRŐL van szó. Görögöknek és rómaiaknak a barbárok jelentették az ellenséget, a középkorban a muszlimok, a szocializmusban a kapitalisták. Fehéreknek az indiánok, indiánoknak a fehérek. Forradalmároknak a kulákok, a Népszövetség, vagy egyszerüen mindenki aki osztályellenség. Mindennek a viszonylagossága nem a posztmodern felfedezése, de a posztmodern korban történt e viszonylagosság egyetemes voltának feltárására, a totalitárius narrativák felismerése és elutasítása. +KÉP  (USA - Vietnámi propaganda)

Istennek a Sátán, Krisztusnak az Antikrisztus, angyaloknak az ördögök felelnek meg a sötét oldalon. Szükséges-e a sötét oldal ? Vajon ahhoz, győzedelmeskedjünk le kell győznünk valakit ? Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez a római nagybirodalmi paranoia volt, de máig érvényes ha a katonai, védelmi költségvetéseket megnézzük. Nem a posztmodern kor újdonsága ez, de az igen, hogy minderről nyiltan és tárgyilagosan beszélhetünk.

A posztmodern születésekor, a vietnami háború elleni tiltakozás idejében a diákok elöször tettek fel félelem nélkül profeszoraiknak olyan kérdéseket mint: Miért harcol az ember ? Születéstől fogva agressziv az ember ? A hippik virágnemzedéke már a múlté, de a nyitott beszéd lehetősége az erőszakról megmaradt.

Ma elismerjük, az agresszivitás, az ellenségkép létrehozása kétségkivül az emberiség egy kisebb részének mindig tulajdonsága volt. Ez az embercsoport többek közt, a harcosokat alkotta. Egy minden agresszivitás mentes emberiség nem is lett volna képes a fennmaradásra, a béke pedig mindig átmeneti állapot volt. De talán e mai nyitottság segithet, amikor a helyzet teljesen más mint valaha is eddig, amikoris a felhalmozott fegyverek több Földet is képesek elpusztitani. Lehet, hogy ez túlzott optimizmus ? Amig ez kiderül, fogadjuk a költőt:

Mindenkit szeress, ne sokban bízz,
Ne bánts senkit, ellenséged inkább féljen,
Minthogy legyőzd, barátodat szívedre rejtsd,
Szidjanak hallgatásért, ne beszédért.

William Shakespeare

+DIA Az ördög és társai, és más emberek

 


























 


szoveg

A tudományok és művészetek akadémiája. XVII századi metszet
a királynak ajánlva.

Dolgozó elvtársak,
Munkások, parasztok,
Akik ma hazánkban
Tanácsot választok,
Fogja el szivetek
Gzőzelmünk mámora
Új diadalt arat,
A béke tábora.

Gondoljunk mindnyájan
Hálával a Pártra
És szeretett vezérünk
Rákosi Mátyásra.
Dolgozó elvtársak,
Munkások, parasztok,
Nem lesz már falrahányt
Borsó a panasztok.

Népünk gyermekei
Ülnek a Tanácsban,
Béke, rend, nyugalom,
Lesz itt a hazánkban.
Munkával harcolunk
Békéért, hazánkért,
Elvtársak, harcra fel
A népi tanáccsal

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog - Majakovszkij.